„Drága”

„Én voltam benne, és drága”

„Kezdenek elszállni az árak…”

„Régen jó volt, de mostanra megdrágult…”

„Régen 500 Ft volt egy kabát, most meg már a duplája…”

A fenti lista egy válogatás azon kommentekből, amelyeket néhanapján megkapunk.

Mielőtt belemerülünk a részletekbe, tisztázzunk két alapvetést:

• a Cseritiben minőségi dolgok közül válogathatsz. Nálunk nincs szakadt vagy kinyúlt nyakú póló, nem teszünk ki csorba bögrét. Természetesen a legjobb szándék mellett is előfordulhatnak hibák, ha ilyet tapasztalsz, kérünk, hogy szólj a kollégánknak, és intézkedni fog.
• a mi célunk nem az, hogy az adományokat „ingyen” továbbadjuk a rászorulóknak. A mi működési modellünkben kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosítunk, megadjuk a válogatás, a vásárlás élményét. Mindezt önerőből, gazdaságilag fenntartható módon tesszük.
  Adományokat „ingyen” a karitatív szervezetek adnak a rászorulóknak. Persze ha belegondolsz, hogy ezen szervezetek a költségeiket (dolgozók bére, gépjárművek fenntartása, stb.) dotációkból fedezik, akkor könnyű belátni, hogy ez sincs „ingyen”. Az állam a befizetett adónkat osztja vissza, ebből támogatja a rászorulókon segítő szervezeteket is - ebből következően téves az a nézet, hogy a karitatív szervezetek ingyen csinálják azt, amit a Cseriti pénzért tesz.

Evezzünk mélyebb vizekre!

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy mindenki számára más és más jelentéssel bírnak az „olcsó” és a „drága” szavak. Van, akinek egy luxusautó sem drága, míg vannak, akiknek a 200 Ft-os literes tej is drágának számít.

Talán pontosabb képet ad, ha az ár-érték arány szempontjából próbáljuk megfogni ezt a kérdést: drága-e a Mercedes S osztály? Megéri-e az árát? Elég sokat eladnak belőle…

Nem attól lesz valami drága, hogy személy szerint nekem vagy neked van-e pénzem/pénzed megvenni. Mi a Cseritinél mindig is arra törekedtünk, hogy nagyon kedvező ár-érték arányt kínáljunk.

Minőségi póló 290/390/490 Ft-ért drága vagy nem drága? Szerintünk nem drága, pontosabban megéri az árát.

Kopásmentes, újszerű márkás sportcipő 500/1000 Ft-ért (miközben a bolti ára 20-30.000 Ft) drága vagy nem drága? Szerintünk nem drága, és a legtöbb vásárlónk szerint sem drága.

Tudjuk, hogy sajnos sok ember még ezt az árat sem tudja megfizetni. Számukra megoldást jelenthetnek a nagyobb karitatív szervezetek szociális akciói, „ingyenes” ruhaosztásai, ahol tényleg ingyen kaphatnak ruhát, ritkábban egyéb tárgyakat. Itt azonban nincs lehetőség felpróbálni a ruhát, megnézni magad a tükörben, sok esetben még válogatni sem. Nincs meg a kulturált körülmények közötti vásárlás élménye, továbbá sok ember érezheti megalázónak, hogy ily módon kérjen segítséget, ráadásul ezen ruhák és egyéb tárgyak minősége is elmarad a Cseriti kínálatától.

Következő komment:

„régen bezzeg olcsóbb volt”

Igen, valóban. Azonban ahogy az idő előrehaladtával növekednek a bérek, nyugdíjak, úgy nő minden termék és szolgáltatás ára is. 10 évvel ezelőtt 73.500 Ft volt a bruttó minimálbér, ma 161.000 Ft. Ugyanígy drágult a kenyér, a tej, a benzin, az albérlet árak, a rezsi és minden más is. Tíz éve kb. havi 200.000 Ft-ért lehetett piaci alapon az igényeinknek megfelelő üzlethelyiséget találni, ma ennek a dupláját kell kifizetni ugyanazért.

Képtelenség elvárni egy gazdálkodó társaságtól, hogy éveken keresztül változatlanul hagyja az árait inflációs környezetben.

(Az infláció első hallásra rossz dolognak tűnik, azonban annál csak egy rosszabb dolog létezik: a defláció. Bővebben itt: https://24.hu/fn/gazdasag/2016/02/12/elmagyarazzuk-egy-percben-miert-lenne-rossz-ha-tartosan-csokkennenek-az-arak/ )

Tehát igen, régebben 500 Ft volt egy kabát a Cseritiben, ma pedig több. Mint minden más is a világon. Később pedig valószínűleg még több lesz – hiszen így működik a világunk.

Mi a Cseritinél mindig is szociális érzékenységre törekedtünk, különben nem is végeznénk ezt a munkát. Ennek elsődleges eszköze az áraink alacsonyan tartása. Azonban meg kell érteni, hogy vannak, akiket sajnos még mi sem tudunk kiszolgálni.

Ebben a bejegyzésben bemutatjuk a Cseriti csapatát, hátterét.

9 bolttal üzemelünk Budapest-szerte, Óbudán, Angyalföldön, Zuglóban, Rákospalotán, a Kerepesi úton, Józsefvárosban, Ferencvárosban, Csepelen és Pestszentlőrincen – ezeket megtaláljátok a honlapunkon (http://cseriti.hu/hol-talalsz-minket )

A legtöbb üzletben két kolléganőnk viszi a boltot, fogadja az adományokat, tartja rendben az üzletet, kommunikál a vásárlókkal, adományozókkal, egyszóval képviseli a Cseritit.

Vannak friss párosok, de összeszokott, „régi motoros”, rutinos rókák is. :)

Együtt dolgozunk három Krisztinával, két Évával, két Ildikóval, Timivel, Zitával, Tündével, Erikával, Lisával, Mónikával, Csillával, Andreával, Emesével, Szilviával, Katival, Erzsébettel és Mártával. Mindegyikőjük mosolygós, jó kedélyű hölgy, öröm ilyen csapatban dolgozni.

A háttérraktárban ketten dolgozzák fel az adományokat, Jutka és András – az ő kezük között naponta több százas nagyságrendben fordul meg mindenféle tárgy -, a szállításról pedig János és Sanyi gondoskodnak.

Napi 8, esetenként 9 óra munkáról van szó, a boltokban dolgozó hölgyek feladata pedig nem pusztán bolti eladói munka, hanem egyrészt gondoskodniuk kell az adományok átvételéről, feldolgozásáról is, illetve mivel a Cseriti még nem egy széles körben ismert tevékenységet végez, így a sok érdeklődőnek is be kell mutatniuk, hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk. Gyakorlatilag ők állnak a frontvonalban, nap, mint nap képviselve a Cseriti tevékenységét. És ezt piszkosul ügyesen csinálják ám!

A szállító csapat is megérdemli az elismerést, egyrészt hatalmas mennyiségű tárgyakat mozgatnak meg minden nap, másrészt pedig azért Budapesten manőverezni egy 6 méteres autóval, nem ritkán a belvárosban, naponta minimum 15-ször parkolóhelyet vadászni, leparkolni probléma nélkül azért nem mindenkinek menne ilyen magától értetődően, mint nekik.

A háttérben a rendszer működtetését, a boltok közötti árumozgatás koordinálását, mindenféle felmerülő napi feladatokat, karbantartanivalókat, illetve a cég működtetését, tervek készítését végzi Kriszti (igen, a negyedik Krisztina J  ), Iván, Zoli, Laci, Gábor és Gergő. Mindannyian másvalamiben jók, így ügyesen egészítik ki egymást.

A Cseritinél mindig is elsődleges volt az, hogy az itt dolgozók egy lazább, kötetlenebb, családiasabb jellegű légkörben dolgozhassanak. Valljuk, hogy a felmerülő problémákat nem erőből kell megoldani („azért, mert azt mondtam, és én vagyok a főnök”), hanem igyekszünk megtalálni a mindenki számára megfelelő megoldást.

Reméljük, hogy még sokáig együtt dolgozhatunk ebben a csapatban – erre minden esély meg is van, hiszen nagyon ritkán megy el tőlünk valaki.

Mostanában sok helyről hallani, hogy „mentsük meg a Földet”, „elpusztítjuk a bolygót”, „ég a Föld tüdeje”, stb. Tegyük tisztába ezt egy kicsit!

Tudományos körökben létezik egy fanyar vicc:

Két bolygó beszélget:
Bolygó1: Jajj, nagyon beteg vagyok.
Bolygó2: Mi bajod van?
Bolygó1: Homo sapiensem van.
Bolygó2: Ne aggódj, nekem is volt, elég rossz, de hamar elmúlik.

Aki ismeri a Föld bolygó keletkezését, elmúlt bő 4,5 milliárd évének fejlődéstörténetét, majd az élőlények megjelenését, az tisztában van vele, hogy ezen a bolygón nagyon mostoha körülmények uralkodtak egy időben.

Volt itt bőven 100 Celsius-fok feletti hőmérséklet, oxigén nélküli légkör, majd több jégkorszak, ciklikusan változó átlaghőmérséklet.

Azt jelenleg is mindenki érzékeli, hogy egy klímaváltozás kellős közepén vagyunk. Borzasztó nehéz megállapítani, hogy ennek mértékéből mekkora részt vesz ki az emberi tevékenység, és mekkora részéért felelős az éghajlat – tőlünk független – ciklikus változása. A klímaváltozás ciklikussága az emberi tevékenység megjelenése előtt is szerves része volt a bolygó történetének. Ami jelenleg aggasztó, az a klíma megváltozásának gyorsasága, dinamikája. (Akit részletesebben érdekel a téma, annak bátran ajánljuk a NASA honlapját: https://climate.nasa.gov/evidence/ )

 Az azonban bizonyos, hogy környezetszennyezés létezik, és a környezetszennyezést nagyrészt az emberi tevékenység okozza. Hogy ennek köszönhetően olyan körülményeket teremtünk, amelyben a bolygó egyre kisebb része lesz lakhatásra alkalmas, az nem a Földnek rossz, hanem az emberiségnek. A Föld nem fog elpusztulni, voltak már ezen a bolygón ennél sokkal kegyetlenebb körülmények is. Csak akkoriban nem voltak rajta élőlények.

 Nem a bolygót kell megmenteni, hanem saját magunkat.

A klímaváltozásról bővebben is fogunk írni, egyelőre gondolatébresztőnek szántuk ezt az első részt.

Július elején bejelentettük, hogy kapacitáshiány miatt nem fogadunk több bútoradományt. Ezt az elsöprő többség megértéssel vette tudomásul, csupán néhányan voltak, akik nem értették a helyzetet

De mit is jelent pontosan ez a „kapacitáshiány”? Milyen folyamatok álltak a háttérben?

A Cseriti indulása óta foglalkoztunk bútorokkal, minden boltunkat úgy alakítottuk ki, hogy képes legyen bútort is fogadni, egy viszonylag nagy, egybefüggő területet szabadon hagytunk, nem polcoztuk be. Erre a helyre lehetett a bútorokat letenni.

A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy teherautónk a hét 5 napján, napi 8 órában gyűjtötte be a felajánlásokat, átlagosan napi 5 címről. Ha egyik bolt sem tudta fogadni a bútort helyhiány miatt, akkor a háttérraktárunkba szállították a kollégáink.

Ennek hatalmas társadalmi haszna van, az olcsón árult, jó minőségű bútor nagy kincs. Az új árhoz képest körülbelül harmad-, ötödáron árultuk a bútorokat, és tényleg csak olyanokkal foglalkoztunk, amelyek még jó állapotban voltak, mind funkcionálisan, mind esztétikailag. Talán könnyedén belátható, hogy milyen sok ember számára teremtettük meg így a lehetőséget arra, hogy olcsón hozzájusson jó minőségű, jó állapotú bútorokhoz.

Sok volt az impulzusvásárlás is, ami bútor kapcsán meglepő lehet. Ez azt jelenti, hogy valaki bement az egyik Cseriti Pontba, meglátott egy ágyat/szekrényt/kanapét, stb, ami megtetszett neki, és abban a pillanatban döntötte el, hogy lecseréli az adott bútorát – pedig aznap reggel még esze ágában sem volt bútort venni.

Most következzen az érme másik oldala: a Cseriti társadalmi vállalkozásként működik. Sokszor kifejtettük már, hogy ez mit jelent, és hogy ennek a kifejezésnek mindkét szava hangsúlyos. A bútorra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a két kollégánk munkaidejét, munkabérét, a teherautó fenntartását, a boltok bérleti díjának a bútornak fenntartott területre eső részét számítva azt az eredményt kaptuk, hogy nem fenntartható a „bútor üzletág”.

A közgazdaságtanban járatosabbak számára ismerős lehet az „alternatívaköltség” fogalma. Ez ebben az esetben azt jelentette, hogyha a két kollégánk nem a bútorok szállításával foglalkozik, ha a bútornak fenntartott helyre egyéb árut (főleg ruhát és csetreszeket) tudunk tenni, azzal sokkal pozitívabb hatást tudunk elérni mind társadalmilag, mind üzletileg.

Nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, a szívünkhöz nőtt a bútorral történő foglalatoskodás, hiszen a kezdetektől fogva űztük, és hittünk benne. Sokszor átszámoltuk, több irányból megvizsgáltuk, próbáltuk pozitívra kihozni a mérleget, sajnos nem sikerült.

És hogyan tovább, mi történt azóta?

A bútorok helyét bepolcoztuk, feltöltöttük egyéb áruval, így szélesebb kínálatot tudunk nyújtani a többi árukategóriából. A felszabaduló háttér kapacitást pedig a boltok közötti árumozgatásra, a professzionálisabb adományválogatásra fordítjuk. Ez a tapasztalatok alapján meg is hozza a gyümölcsét. :)

Előző bejegyzésünkben néhány alapvető fogalmat tisztáztunk, most pedig bemutatjuk a Cseriti működését.

Amikor elmagyarázzuk valakinek akár konkrétan a Cseriti, akár általánosságban egy társadalmi vállalkozás működését, akkor nagyon sokszor az a válasz, hogy „Oké, oké, ezt mind értem, de hova megy a pénz?” Természetesen mindjárt kifejtjük.

Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban a nonprofit szférában dolgozni semmivel sem jelent kisebb munkaerőpiaci presztízst vagy akár anyagi megbecsülést, mint a versenyszférában. Magyarországon ez sajnos még nincs így, de igyekszünk közelíteni ezt az állapotot.

Mielőtt továbblépünk, érdemes megnézni ezt a videót, ahol összefoglalják a lényeget:

https://www.youtube.com/watch?v=135etD8Mx1s

Tehát a társadalmi vállalkozásnak önfenntartónak kell lennie. Ez a Cseriti esetében azt jelenti, hogy ki kell fizetni:

• a kollégák munkabérét, bérjárulékait
• a boltok bérleti díjait és rezsiköltségeit (ha nem vagy képben, keress rá, hogy egy 100-150 nm-es üzlethelyiséget mennyiért lehet bérelni, lehet, hogy meglepő számokat látsz majd; a rezsiköltség pedig a vizet, áramot, szemétdíjat, illetve a fűtést jelenti, ami télen elég magas szokott lenni)
• a háttérlogisztika költségeit: a boltok közötti árumozgatás, a felhalmozódott adományok elszállítása a háttérraktárba azt jelenti, hogy egy 3,5 tonnás teherautón ül két kollégánk. A munkatársak béréről már volt szó, azonban a teherautót is meg kell venni, ki kell fizetni rá az adókat, biztosításokat, karbantartani is kell, tankolni kell, és akkor az amortizációját is érdemes megemlíteni, ami közvetlen, azonnali költségként nem jelentkezik, azonban időről időre érdemes fiatalabb autót venni, ami kevésbé elhasznált, üzembiztosabb.
• adminisztratív költségek, könyvelés, irodaszerek, papírok, nyomtatóba patron, stb.
• szemléletformáláshoz kapcsolódó költségek, marketing
• informatikai költségek, honlap
• menedzsment költségek: operatív irányítás, tervezés, fejlesztés, munkaügyek
• adók: ebből a legmagasabb tétel az ÁFA, ami Magyarországon jelenleg 27%. Ez azt jelenti, hogy amit te egy boltban 1000 Ft-ért vásárolsz meg, abból 212,6 Ft-ot az adott cég ÁFA-ként befizet az államnak. (hiszen 787,4 Ft 1,27-szerese 1000 Ft)

A fenti tételeket minden hónapban ki kell fizetni ahhoz, hogy a következő hónapban is működni tudjunk. Ha jártál már Cseriti Pontban, akkor láthattad, hogy bár vannak nálunk egyedi, különleges termékek, a bolti árukészlet nagy része mégis az olcsó tömegtermékekből áll: pl: evőeszköz 50 Ft/db, tányér 150 Ft/db, póló 250 Ft/db, stb. Érezhető, hogy ezekből, ilyen költségek mellett nehéz hatalmas profitot elérni.

„Oké, ezt mind értem, de a pénz hova megy?”

Azáltal, hogy a Cseriti működik, eléri az előző bejegyzésben felsorolt pozitív társadalmi hatásokat, a pénz ezekre fordítódik.

„Ezt mind, mind értem, de ha mindezek kifizetése után marad 1000 Ft, azzal mi lesz?”

Akkor azt félretesszük, és amikor sokszor 1000 Ft összegyűlt, akkor kifestjük az egyik Cseriti Pontot, lecseréljük az egyik 20 éves teherautónkat, vagy nyitunk egy újabb boltot.

Elsőre talán nehéz megérteni, hiszen az „ingyen” kapott árukészlet elvileg hatalmas előnyt jelent. Sokan hiszik, hogy adománnyal üzletelni a világ legnagyobb biznisze. Reméljük, sikerült elmagyarázni, hogy ez miért nincs így, de talán arra is rávilágítottunk ezzel és az előző bejegyzéssel, hogy miért szeretjük mégis, minden nehézség ellenére csinálni.

Egy társadalmi vállalkozás valamilyen társadalmi probléma megoldására, kezelésére jött létre, társadalmi hatást, társadalmi értéket hoz létre. A meghatározásnak mindkét szava fontos:

• társadalmi: tehát olyan hatások elérése érdekében dolgozik, amelyek a társadalom(ban élő emberek!) számára pozitívak,
• vállalkozás: tehát önfenntartó módon működik, nem az állam tartja el, hanem gazdasági értelemben vett értéket is létrehoz, legalább a saját költségeit kitermeli.

A Cseriti nonprofit kft. cégformában működik, ez a hitelesség miatt fontos, hiszen nem a tulajdonosok tőkefelhalmozása, „meggazdagodása” a cél, nem lehet osztalékot kivenni a cégből.

A mi esetünkben a társadalmi hatások a következőek:

• környezetvédelem: működésünk során körülbelül 3000 tonna, nélkülünk kidobásra kerülő tárgynak adtunk esélyt az új életre. Ez a szám természetesen napról napra növekszik. Ezen tárgyak mind-mind nem a hulladéklerakókat terhelik, hanem valaki még boldogan használja tovább őket eredeti funkciójukban. Legalább ennyire fontos, hogy ezeket a tárgyakat nem újként vásárolja meg valaki, tehát nem kell még egyszer magas energiaigénnyel legyártani azokat.
• szociális vásárlási lehetőség: mindennapi használati tárgyakat az átlagos használtpiaci árszint alatt lehet nálunk megvásárolni. Ez azt jelenti, hogyha valakinek elromlik például a mosógépe, és nem tud hirtelen venni egy újat, akkor nálunk vásárolhat egyet harmad- / ötöd áron – igaz, egy régebbi, használt, ám még korrekt állapotú darabot. Nagyon sok kispénzű egyetemista a Cseritiből rendezi be az albérletét, hiszen nálunk legtöbbször minden megtalálható, ami egy háztartásban előfordul: tányérok, poharak, edények, stb.
• munkahelyteremtés: társadalmi vállalkozásként természetesen fontos, hogy milyen csapatban dolgozunk. A munkatársaink egy része munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetűnek számított, mielőtt nálunk kezdett el dolgozni. Ennek van egy hivatalos definíciója (alacsony iskolai végzettség, származás, 50 év feletti életkor stb, akit bővebben érdekel, az a 800/2008/EK bizottsági rendelet 2. cikk 18. rendeletében elolvashatja mindet), azonban ha belegondolsz a mindennapi élet során szerzett tapasztalataidba, könnyen beláthatod, hogy a gyakorlatban ez ennél többet is jelenthet: ha jelentkezik egy állásra egy erősen túlsúlyos és egy átlagos testalkatú ember, akkor vajon a túlsúlyos hátrányban van az interjú során? A Cseritinél az egyik kollégánk sokáig azért volt munkanélküli, mert az alacsony termete miatt nem hitték el róla, hogy képes kitartóan fizikai munkát végezni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden munkatársunk beletartozik ebbe a körbe, hanem azt, hogy mi nem diszkriminálunk ilyen alapokon sem.

Szokás összekeverni a társadalmi vállalkozásokat a karitatív szervezetekkel. Karitatív szervezet például a Máltai Szeretetszolgálat, Vöröskereszt, stb. Az a különbség, hogy a karitatív szervezetek jelentős részben adományokból is tartják fent magukat, akár magánemberek adományaikból, akár az állam által adott támogatásból (amit – ne legyenek illúzióink – szintén az adófizetők állnak). Ez nem probléma, nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál, azonban fontos érteni ezt az alapvető különbséget: a Cseriti nem kap állami támogatást, nem lehet adó 1%-ot felajánlani nekünk, nem nyerünk el pályázati pénzeket.

Karitatív szervezet is végezhet gazdasági tevékenységet, üzemeltethetnek adományboltot, bérbe adhatják az épületeiket, stb, majd a bevételt az alapcéljaik megvalósítására fordítják. Angliában egész utcák vannak, ahol csak charity shop-ok üzemelnek, és attól függően választhatsz közülük, hogy te épp a menhelyi kutyákat szeretnéd támogatni, az éhező gyermekeket, a hajléktalanokat, és még hosszasan lehetne sorolni.

A Cseriti azonban nem karitatív szervezetként működtet adományboltot, hanem társadalmi vállalkozásként, ahogy azt fentebb kifejtettük.

„Oké, ezt mind értem, de hova megy a pénz?”

Ezzel fogunk a következő bejegyzésünkben foglalkozni. :)